A kiégési szindróma (angol kifejezés, a burnout syndrome-ból) azt a tünetegyüttest jelöli, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében jön létre, fizikai-érzelmi-mentális kimerüléssel jár, és elsősorban azokat sújtja, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak el, humán területen dolgoznak, vagy akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára vagy azonosulásra van szükségük.
Úgy illik, hogy bemutatkozzam,.......Tamás vagyok.
Lassan a 42. életévemet taposom és egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valaha is ilyen jellegű írásra adom a fejem....és mégis. Nem szeretném magamat jellemezni, ezt megtették már helyettem biztosan elég sokan. Valamint azt is gondolom, hogy ennek itt és most semmi jelentősége,....Elkerülhetetlen viszont, hogy ha talán egyszer a végére érek, megelevenedek a lelki szemek előtt.
Sohasem akartam megosztani a gondolataimat,...... ezidáig. Jelenleg úgy érzem: tartozom. Azt pontosan nem tudom megmondani, hogy kinek és miért, de legfőképpen magamnak. Ne számítson senki egy jól megkomponált, stilisztikailag korrigált szakmai vagy irodalmi műre, nem vagyok "profi",......egyszerűen csak írni akarok........magamnak.......nektek?....... Most leszögezem, nem minden gondolat az enyém, azért, hogy jussak valamire magammal, kénytelen voltam néha "plagizálni" (nálunk ezt úgy sem büntetik,.......)
Nem szándékozom semmilyen kronológiát vinni a dologba, számomra ez teljesíthetetlen jelenlegi állapotomban, melyben a gondolataim is körülbelül ilyen szinten váltakoznak, akár percről-percre is.
Úgy kb. másfél éve, de fél éve kezdődött az igazán "intenzív" időszakom. El kezdett forogni velem a világ és éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben velem, vagy körülöttem. Elválasztani a kettőt egyszerűen képtelen voltam. Mindig van egy pont azonban, ahol az út elágazik és ezen a ponton én eldöntöttem, hogy búcsút veszek a múlt béklyóitól és nem bántom magam tovább,.....
Férj és édesapa vagyok, egy fantasztikus családban, amit hárman alkotunk. Igen, én azt mondhatom, hogy minden a legnagyobb rendben,...itthon. Ezek ellenére néha teljesen tisztában voltam vele, hogy akkora feszültség és elkeseredettség van bennem, amelyek a legrosszabb helyen csapódtak le,.....itthon.
Még a tanulmányaimat be sem fejeztem teljesen, már munkába állhattam, így segítve a szakdolgozatom elkészültét,.....egy igazi nagy durranást akartam, ehhez előnyökre akartam szert tenni, úgy, hogy már a leendő (beígért) munkahelyemen a tapasztalatokat azonnal beépítem diplomamunkámba. Sikerült ez is + az is,..........ennek 20 éve.
.................elindult a mókuskerék és fogalmam sem volt, hogy valójában mibe is csöppentem......................